ismeretlen károkozó
ráfutásos baleset
Az igazságtalanság a rendszer egyik alapköve, de ez csak akkor fáj, amikor személyesen is érint. Olvasónkkal megtörtént esetet senkinek sem kívánom, de sajnos az a valóság, hogy bármikor, bármelyik autóssal megeshet. Közzétéve:
2026.
08. 11. 06:05
More Read
Vannak köztünk ugyanis olyan elemek szép számmal, amelyek szerint a jogszabályok és az előírásaik csak ajánlások, az autózáshoz pedig nem kell adminisztrálni és illetékeket, díjakat fizetni az államnak.
Garantálni úgysem garantálnak semmit, biztosítani meg aztán főleg nem biztosítanak baj esetére. És végül nekik lesz igazuk, hiszen károkozóként őket nem éri utol a hatóság, nem mintha nagyon törnék magukat. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mi történt!
Klasszikus ráfutásos baleset a zebránál
Fotó: Olvasói fotó
Alajos nevű olvasónk történetének megértéshez annyit feltétlenül tudni kell a magyar ugar jogszolgáltatóiról és végrehajtóiról, hogy mindenhol ezzel kezdődik az ügy felgöngyölítése: Miért nem hozzánk tartozik, miért nem tudunk semmit sem tenni és miért forduljon máshová a pórul járt, jogkövető állampolgár? Olvasónk szokásos napi rutinját intézte aznap, egy zebránál pingvinező gyalogos miatt – megadva neki az elsőbbséget – megállt a kijelölt gyalogos átkelőhely előtt. A megállásból egy szép ráfutásos baleset kerekedett, a hátulról érkező autós későn észlelte az akadályt és megállni nem tudott, így annak rendje és módja szerint telibeverte olvasónk békebeli Daewoo-jának tomporát. Az ütközés ereje nem volt kicsi, olvasónk alatt a sofőrülés is kettétört a hirtelen fellépő fizikai behatás nyomán, a Škodában pedig elpukkantak az első légzsákok. Már az első ügyiratból észrevehető, hogy a károkozónak csak a személye ismeretlen, az autója nem… Fotó: Olvasói fotó
Az incidenst nyilván teljes megállás, kiszállás és némi szóváltás követte, a károkozó azonban nem nagyon mutatott érdeklődést az események iránt, visszapattant hát az Octaviába és se szó, se beszéd elviharzott.
Olvasónk megpróbálta dokumentálni az eseményeket, de már csak a fehér autó távolodó farát tudta lefotózni. Nem baj, a rendszáma megvan és az elején a sérülés is látszik szépen, bőven elég lesz ez a hatóságoknak – gondolta még akkor nagy naivan.
Tárcsázta hát a 112-t és rendőri segítséget kért. A kiérkező járőrök „lehelyszíneltek”, felvették a jegyzőkönyvet és megkezdődött az igazi vesszőfutás. Alajos először a biztosítókat haknizta körbe, azonban hamar lukra futott.
Kiderült ugyanis, hogy az károkozó Octavia vonatkozásában senki sem érezte magában a késztetést KGFB megkötésére és fenntartására, így hamar átpattant az ügye a MABISZ Kártalanítási Számla térfelére. Megnyugtatták, hogy pánikra semmi ok, a biztosítás nélkül okozott károkat ők térítik meg, a Rendőrség pedig pikkpakk kinyomozza, hogy kire lehet „hátékázni” a bajságot, nem lesz semmi kalamajka. Ezzel mondjuk csak magukat nyugtatgatták, a károsult autósnak ugyanis teljesen mindegy, hogy a biztosító végül kin vasalja be a kifizetett összeget. A Rendőrség serényen bele is kezdett a szálak visszafejtésébe. A fotón szereplő jármű és rendszám alapján rögvest eszükbe is jutott, hogy ezeket a pógárokat már jól ismerik, ahogyan mondani szokás: Az elkövető már korábban is ismert volt a hatóság előtt! Minő szerencse, tán’ már keresztnevén is köszöntik a következő rapport alkalmával. Jujjdejó!
More Read
Kapott rendesen a Lanos
Fotó: Olvasói fotó
A helyzet valódi komikuma abban rejlik, hogy az állami nyilvántartásból a nyomozás soha a büdös életben nem jutott volna el L. Gusztáv gyöngyösi lakoshoz. A regiszter szerint ugyanis az autó egy budapesti járműkereskedő cég tulajdonát képezi, a hatóságoknak pedig – bejelentés és átírás hiányában – halvány lila gőzük sem lehet arról, hogy az utolsó bejegyzés óta az Octavia már párszor tulajt és üzembentartót váltott és igazából az érintettek sem nagyon tudják, ki randalírozik vele az ország útjain. A térfigyelő kamerák meg nyilván pont nem láttak semmit. Szóval, a yard csak azért tudta, milyen címen keresendő a jómadár és az autó, mert korábban már számos alkalommal jártak az ingatlannál (khm, egyéb okokból), és felismerték a járművet-rendszámot. Ez ilyen, az élethez kell egy kis szerencse is.
Na, a nyomozóhatóság ki is vonult a helyszínre körbeszaglászni kicsit, de ott Gusztibá’ csak egy jó előre bejáratott legendával fogadta őket: Az autóról nem tud semmit, már rég vásárolta, át se írták és különbenis, már ő is rég eladta. Természetesen erről az adásvételről sem maradt fent írásos dokumentum az utókor számára, az eladás lejelentésével sem fáradozott Gusztibá, emlékei szerint úgynevezett szóbeli szerződést kötöttek, nyilván készpénz ellenében és a papírozással nem igazán bajlódtak. A rökamié is odaveszett… Fotó: Olvasói fotó
Tehát, fut – a sok másik hasonszőrű mellett – az országban egy olyan Octavia, amelynek valódi használója már évekkel korábban sem volt ismert, biztosítása nuku, károkozás esetén pedig szép csendben távozik a helyszínről a többieket teli pofával szidva, amiért nekimennek az autójuk farával a Škoda elejének. Külön kiemelendő, hogy az amúgy semmire sem jó állami regiszter szerint az Octáviának 2025-ben volt már egy káreseménye, de akkor károsultként szerepelt a mutatványban. Érdekes mód, akkor nem hagyta el a helyszínt tragikus hirtelenséggel és meg tudta várni a kártérítés kifizetését is.
Nyilván utóbbit nem a helyszínen. Az áldozati póz, az bezzeg flottul megy! A kép illusztráció! Fotó: Olvasói fotó
Csak halkan jegyzem meg, hogy a JSZP szerint a Škodán most éppen van érvényes KGFB, de az autó hatósági lefoglalás és úgynevezett elidegenítési és terhelési tilalom alatt áll. Milyen érdekes, nem?
Amikor a hatóságok a saját pénzük után futnak, akkor meg tudják találni a tulajt, az üzembentartót meg az autót is. Amikor viszont a károsult, nettó befizető autós pénze után kellene futniuk, akkor úgy látják: A nyomozás során az elkövető kiléte nem volt megállapítható és az eljárás további folytatásától sem várható fejlemény, úgyhogy az eljárást befejezik. Amikor állami pénz után kell futni, akkor megy a sprint, akár maratoni távon is… Fotó: Dr. Takács Krisztián/Totalcar
Na, olvasónk esetében is pont így jártak el a hatóságiak.
Mivel a rejtélyes identitású utolsó vevő kilétének tisztázása már komolyabb erőforrást igényelt volna, szépen elengedték az egészet, hoztak egy eljárást megszüntető határozatot. A MABISZ Kártalanítási Számlája is vette a lapot és a rendőrségi „tehetetlenség” nyomán ők is felemelték jó magasra mindkét kacsójukat! Mondjuk az nem ártana, ha legalább a magyar nyelvet jól művelnék a hatóságiak. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy az elkövető, vagy az általa használt jármű volt-e ismeretlen… Amikor megvan a rendszám és a típus, akkor elég nehéz megmagyarázni, hogy ismeretlen járműről van szó
Fotó: Olvasói fotó
Álláspontjuk szerint személyi sérülés nem történt, a kizárólag anyagi káros balesetekben keletkező veszteséget pedig nekik nem kell megtéríteniük, ha az okozó jármű kiléte a rendőrségi nyomozás során az ismeretlenség ködébe burkolózva maradt.
Alajos meg így tetszett járni, még panaszt sem tehet, arra ugyanis csak az ismeretlen identitású károkozónak van lehetősége a jog szabályai szerint. Nem röhög, ez teljesen komoly! Mindenki mélyen együttérez olvasónkkal, de ezt a kárt most lesz szíves benyelni
A MABISZ Kártalanítási Számla kezelője szépen továbbvitte a Rendőrség által befűzött gondolatmenetet és tényként kezelte, hogy a fotón és a jegyzőkönyvben rendszámmal és típussal szereplő károkozó autó adatai valójában ismeretlenek. Ha pedig így állunk, azt sem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az volt az okozó jármű. Hát, végül is a sakkban is lehet X alakban lépni a huszárral, amikor nem figyel senki…
Fotó: Olvasói fotó
A helyzet egyébiránt egyértelmű: Ilyen esetek azért tudnak megtörténni, mert a jogszabályok és az azokat végrehajtó hatóságok szerint ilyen megtörténhet, ez nem jelent kritikus veszélyforrást a rendszer üzemelésére vonatkozólag. Egyszerűbb hát átnézni felette, mint megoldani és szankcionálni. Elkövetői oldalról meg nyilvánvaló az üzenet: Most sem lett belőle semmi, legközelebb is bátran megtehető ugyanez.
Én szóltam jó előre, így működik a magyar (i)gazságszolgáltatás. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy a rendszer ilyetén üzemeltetésében részt vevő minden egyes szereplőt vágjon egyszer így telibe hátulról egy KGFB nélküli életművész és hagyja is ott jól a helyszínen, aztán majd talán megérti mindenki, hogy miért nem jó az, amit művelnek ezen a téren (is). A jövőre nézvést pedig menetrögzítő kamera legyen az autótokban, ahogyan a kiszállás pillanata előtt indított telefonos videófelvétel is a tarsolyotokban, mert ezek nélkül csak két, egymásnak ellentmondó sztori feszül majd egymásnak, a jogkövető állampolgárok szava pedig feles szorzóval indul a mellékelt ábra szerint. Olvasónk előtt nem zárult le minden lehetőség kártérítési igényének érvényesítése előtt A MABISZ Kártalanítási Számlája ugyanis arra hivatkozással nem fizet, hogy a KGFB törvény vonatkozó passzusa szerint „A Kártalanítási Számla kezelőjének kártalanítási kötelezettsége nem terjed ki az ismeretlen gépjárművel a károsult gépjárműben, az útban, az út tartozékát képező közlekedési műtárgyakban, az elektromos és a hírközlési berendezésekben és egyéb közművekben, ezek tartozékaiban, a reklámhordozó eszközökben, továbbá az egyéb vagyontárgyakban okozott károkra.”
Csak hát itt ugye a rendőrség nem azt rögzítette a határozatában, hogy a károkozó jármű ismeretlen, hanem azt, hogy az azt vezető jómadár személyazonossága nem került megállapításra. Az végig tény volt az eljárásban, hogy a fehér Škoda Octavia volt a puffosztó, és a becsatolt képfelvételen nem csak az autó és a rendszáma szerepel, de a baleset nyomán keletkezett sérülései is jól kivehetőek.
Az tehát sosem volt kérdés, hogy a balesetet okozó jármű ismeretlen-e. Az volt csupán tisztázatlan, hogy ki vezette. Ez viszont indifferens, mert a KGFB és annak hiánya is az autóra vonatkozik, nem a sofőrre. Kicsoda? Én?
Hát ott se’ vótam! A motorháztető meg nyilván a halálos tempóval járó brutális menetszéltől gyűrődött fel, hát hogyne
Fotó: Olvasói fotó
Emígyen pedig a MABISZ Kártalanítási Számlájának azon hárítása, miszerint „Az illetékes hatóság eljárás során nem tudta beazonosítani a balesetben részes másik gépjárművet, (…) így a baleset bekövetkezésének körülményei nem nyertek bizonyítást, sem pedig az, hogy a kárt valóban a .. ..
… frsz-ú gépjárművel okozták, így a károkozó gépjármű adatai pedig ismeretlenek maradtak.” erősen túlmutat a költői szabadságba tartozó barokkos túlzás jogintézményén. Szerintem.
Ebben az ügyben azt állítani, hogy a károkozó gépjármű ismeretlen volt és az is maradt… Hát, finoman szólva sem biztos, hogy fedi a valóságot Az ismeretlen károkozó gépjármű terminus technicus azt jelenti, hogy senki sem látta sem az autót, sem a rendszámát, sem a károkozást. Olvasónk viszont nemcsak, hogy látta mindezeket, de még le is fotózta… A beazonosítás tehát pipa. A felkutatás-fellelés, na az volt foghíjas!
A Rendőrség szerint ismeretlen maradt az elkövető, a MABISZ ezt átpántlikázta ismeretlen gépjárműre és a károsultak meg mehetnek a sóhivatalba a kárukkal együtt? Könnyű arra a véleményre jutni, miszerint ezt sikerült most a MABISZ-nak hivatalos állásfoglalásként közölnie a vétlen károsulttal. Remélem szánt szándékkal, mert ha véletlenül, az még rosszabb. Mert egy sérült orrú, olvasható rendszámú, a helyszínről éppen sunyiban távozó autóról (mint amilyen olvasónk fotóján is szerepel) azt állítani, hogy „ismeretlen”, azért az viccnek erős lenne. Tehát panasznapra fel, olvasónknak a MABISZ Kártalanítási Számlájánál kell tovább nyomnia az asszertívok csengőjét. Mert ez a klotűr azért mégsem járja, még ebben az országban sem. Mert ha így állunk, az egyszeri károsult még véletlenül kezébe veszi az irányítást, a sunyi károkozó üldözésébe kezd és meg is állítja erőszakkal, utána meg alappal érvel majd azzal, hogy ő nem akart veszélyeztetni senkit, csak próbálta “elkérni” a károkozó személyes adatait, ahhoz meg ugye valahogy megállásra kellett bírni…
Az esettel kapcsolatban – hivatásetikai okokból – megkerestem a MABISZ Kártalanítási Számláját is. Azt, hogy mit fognak válaszolni, nyilván borítékolhattam előre, így csak azért kerestem őket, hogy ne mondhassák, miszerint meg sem hallgatta őket a sajtó az eset nyilvánosság elé tárását megelőzően. Rápacsálás lehet a ráfutásból, ha a ludas kereket old. A kép illusztráció! Fotó: Olvasói fotó
Válaszukban kihangsúlyozták, hogy szokatlannak tűnik számukra egy folyamatban lévő, konkrét ügyre vonatkozó újságírói megkeresés. Hát, majd hozzászoknak ehhez is.
Azt mondjuk nem árulták el, hogy onnan nézvést mi van folyamatban a konkrét esettel összefüggésben, a Rendőrség ugyanis megszüntette az eljárást már rég, de még a MABISZ is elutasította olvasónk kárigényét a rendőri döntésre hivatkozással. Szóval, innen és olvasónk térfeléről nézvést is eléggé befejezettnek tűnik az aktatologatás. Válaszukból szó szerint idéznék: „(…) minden konkrét ügyben annak egyedisége, továbbá a vonatkozó jogszabályok, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékok, dokumentumok alapján, egyúttal pedig a veszélyközösség érdekeire figyelemmel járunk el.
Igazolt baleseti felelősség, de ismeretlenül maradt, biztosítatlan károkozó gépjármű terhére kizárólag akkor téríti meg a kárt a Kártalanítási Számla, amennyiben igazolt, és súlyos személyi sérülés is történt.”
Elmondásuk szerint ezen jogi környezet „annak a biztosítását szolgálja, hogy a Kártalanítási Számlával szemben ne lehessen visszaélésszerűen egyéb vagyontárgyakban bekövetkezett károkat érvényesíteni, ahol a károkozó gépjármű ismeretlen volt.”
Mindenki nyugodjék megfelé, a MABISZ levele végén leszögezte azt is, miszerint: “A jogerős bírósági döntésekben foglalt kötelezettségeket a MABISZ ESZE kivétel nélkül végrehajtja.” Na, meg is nyugodtatok rögvest, igaz? Ez mind szép és jó, csak ebben a konkrét esetben éppen az a bibi, hogy a károkozó jármű egyáltalán nem ismeretlen de facto, maximum de iure tűnhet annak. Mármint annak, aki nagyon hunyorít. Maximum az jelenthető ki utólag, hogy a Rendőrség olvasónk feljelentése alapján nem kerítette elő sem az autót, sem a sofőrjét. Más ügyben meg mégis sikerült a JSZP tanulsága szerint. Az a fő bajság, hogy olvasónk autójába belement hátulról az Octavia, a helyszínen készített fotón pedig jól azonosítható az „állítólagos” károkozó jármű rendszáma, márkája, típusa, színe és még az elején keletkezett sérülések is kivehetőek.
Na meg az angolosra sikeredett, sunyi távozása is a baleseti helyszínről. Nem magától keletkezett ez sem. A kép illusztráció! Fotó: Olvasói fotó
A kérdés tehát továbbra is adott.
Aki ilyen helyzetbe kerül menetrögzítő (DVR – Digital Video Recorder) kamera nélkül az miben bízhat? Azt már tudjuk, hogy a Rendőrségbe és a MABISZ Kártalanítási Számlájába ezen a téren felesleges közbizalmat vetnie, nem fognak tudni (vagy akarni?) segíteni.
Akkor? Menjen utána a károsult a károkozónak és üldözze forró nyomon a lakásáig, vagy éppen az első balesetig? Pff. Szokatlan lenne egy ilyen javaslat, hogy klasszikust is idézzek. Pedig úgy tűnik, hogy más opció nem nagyon marad.
Jogállam… (nem röhög, ez teljesen komoly). Nekem az felettébbmód szokatlan az üggyel kapcsolatban, hogy amikor a Rendőrség határozata a biztosítóknak kedvezőtlen (a biztosítottjuk felelősségét hozza ki), akkor valahogy mindig emlékeznek, hogy a rendőrségi határozat egyébként őket nem is köti. Amikor viszont a Rendőrség döntése nekik kedvez, akkor ez a lehetőség fel sem merül. Még akkor sem, ha a kárbejelentéshez csatolt bizonyíték(ok) ellentmondanak a Rendőrség konklúziójának. Érdekes, nem?
Asszimetrikus jogalkalmazást vélek felfedezni. Tanulság? Egy jogállamban senkit sem érdekelnek a tények, az igazság, meg az ilyen úri huncutságok. Csak az számít, hogy utólag mi bizonytható minden kétséget kizáróan…
A rendszám és az állami regiszter ebből a szempontból pedig lószart sem ér. A (biztosítási) jog az úgynevezett „fűnyíró-elv” mentén szűri ki az ügyeskedőket Nemes egyszerűséggel minden kárbejelentőt annak tekint, aki nem tudja utólag bizonyítani a vele történteket.
És ezt maga a jogalkotó mondja. Nem hiszitek? Olvassátok el akkor újra a MABISZ válaszában az idézett jogalkotói indokolást! Maga a törvényalkotó rögzíti, miszerint a jogi környezet ilyetén kialakításának indoka csupán annyi, hogy az állam nem tűri a konkurenciát kondérfosztogatás terén. Hogy közben jóhiszemű károsultak sem jutnak így a kártérítésükhöz és csak a ius murmurandi jut nekik osztályrészül? Hát, ez onnan a közpénzelt budai villákból annyira nem is zavaró ám!
Csőbe húzott a kereskedő? Szédítenek a szervek?
Sunnyog a biztosító? Ha úgy érzed, hogy neked van igazad, de mégis lepattintanak a nagykutyák, jelentkezz és írd meg történeted KÉPEKKEL/VIDEÓKKAL együtt a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra. Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy történeted feldolgozhatjuk.
A borítókép illusztráció! Forrás: Olvasói fotó
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban! Takács Krisztián
Újságíró
A szerző jogász, világpolgár, önjelölt autószerelő, az olasz autóipar szerelmese. Zsánere a közlekedési jog és a járművekhez kapcsolódó jogi témák. Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent. Mottója az ismeretterjesztés, fegyvere a felvilágosítás. Címlapról
