Annak ellenére ismerik jobban az ötödik földrészen, mint hazánkban, hogy magyar. Az 1956-os forradalom sodorta Ausztráliába, tevékenyen részt vállalt a socceroos első vb-szereplésében 1974-ben. Holtversenyben még mindig ötödik az ausztrál gólszerzők listáján. A futballcsatár Abonyi Attila 80 évvel ezelőtt született. Névjegy ABONYI ATTILA
Született: 1946. augusztus 16., Budapest
Elhunyt: 2023.
július 6., Coffs Harbour (Ausztrália)
Sportága: labdarúgás
Posztja: csatár
Válogatottság/gól: 61/25 (1967–1977)
Klubjai: Melbourne Hungária (1962–1968), St. George (1969–1976), Sydney Croatia (1977–1979), Melita Eagles (1980). Legnagyobb eredményei játékosként: Ausztrál Kupa-győztes (1967), vb-résztvevő (1974)
Edzőként: Sydney Croatia (1978–1979 és 1984), Melita Eagles (1980), Riverwood (1981–1982), Canberra City (1983), Rockdale Ilinden (1985-1986), St.
George (1987–1988)
Abonyi Attila vagy ahogyan az ausztrálok inkább hívták, Atti Abonyi egy évvel a második világháború után született. A világégés utáni szegényes univerzumban egy kissrácnak a futball mindent jelentett. Még úgy is, hogy nemigen volt rendes labdájuk, csinálta maguknak harisnyából vagy egyéb rongyokból.
Az Abonyi család ráadásul a Hungária körúton lakott, közel az MTK stadionjához. Játszottak udvarokon, grundokon, de a legjobban akkor érezték magukat, ha a foghíjas kerítésen beszökhettek a pályára. Sose tudjuk meg, milyen labdarúgó lett volna belőle itthon, mert az 1956-os forradalom a famíliát Ausztrián át egészen Ausztráliáig sodorta, ahol az ’56-osok a második világháborút követően az ötödik földrészre vetődő emigránsokkal jelentékeny diaszpórát alkottak. Négy-öt magyar még összehajol, de több már futballozni kezd: nem véletlen, hogy a Melbourne Hungariát és a sydney-i St. George Budapestet is 1957-ben alapították, s az sem, hogy Abonyi 16 évesen az előbbiben lépett pályára 1962-től (előtte bátyjával, Józseffel 1958-tól a St. Kilda együttesében bontogatták szárnyaikat). Az U16-osok között hamar kitűnt tehetségével, a felnőttkeretbe került, be is mutatkozott a George Cross ellen 1:0-ra elvesztett mérkőzés második félidejében.
Az Ausztrál Kupában 1966-ban mesterhármast szerzett az olasz gyökerű Perth Azzurri elleni negyeddöntőben, a melbourne-ieket az elődöntőben állították meg. Az 1968-as fináléban Abonyi három góljával 4:3-ra nyertek az APIA Leichard ellen. Az ausztrál válogatottban 1967.
június 3-án mutatkozott be, Skócia három mérkőzésből álló turnén vendégeskedett, Abonyi a melbourne-i Olimpiai Stadionban az Alex Ferguson két góljával 2:0-ra elveszett találkozón debütált. A csatárral a Nemzeti Sportban 2010-ben interjú jelent meg, elmondta: „A három meccs miatt négy hét szabadságot kellett kivennem”. Ja, kérem, Ausztráliában a labdarúgást akkoriban még amatőrök űzték! Más kérdés, hogy a magyar nem amatőr szinten, mert amikor az MU 1975-ben ismét Ausztráliában túrázott, június 22-én 3–0-ra kikapott Queensland tartományi válogatottjától, a harmadik gólt Abonyi szerezte. S ez nem tévedés, lábteniszpartira hívták ki a vendégeket, Abonyi a korábbi ausztrál szövetségi kapitány, Rale Rasic párjaként alaposan eltángálta a Tommy Docherty, Sammy McIlroy kettőst: „Talán a »röptéimre« emlékezett Docherty, a United akkori menedzsere, amikor meghívott.” Akadt egy kevésbé kellemes élménye is: még 1967-ben Ausztrália a Távol-Keleten három mérkőzést játszott, de roppant gyenge volt az ellátás, „banánt ettünk egész nap – abból volt dögivel”. Azt nem tette hozzá, hogy gólokkal állt bosszút. Arra már szívesebben emlékezett, hogy a Pelével felálló Santos ellen is játszott.
Arra pedig kimondottan büszke, hogy egy öregfiúk-mérkőzésen egy csapatban lépett pályára Puskás Ferenccel. S ha már Rale Rasic: a bosnyák származású szakember vezette ki először Ausztráliát a világbajnokságra 1974-ben. A csapatnak természetesen Atti Abonyi is tagja volt, akinek a vb-szereplésével kapcsolatban fontos megjegyezni, számos forrás azt írja, az auszik mindhárom csoportmérkőzésen pályára lépett az NSZK-ban. Semmit sem von le Abonyi klasszisából, de ez nem helytálló. A csatár az ország történetének első vb-meccsén június 14-én Hamburgban az NDK-tól elszenvedett 2–0-s vereség során nem játszott, négy nappal később a nyugatnémetek ellen a 46. percben állt be Ernie Campbell helyére, a hazaiak ekkor már 2–0-ra vezettek, végül 3–0-ra győztek. Abonyi közel állt a gólszerzéshez, ám nem sikerült.
More Read
A 2010. június 19-én a vele megjelent interjúban így emlékezett: „Néha előveszem a meccs felvételét, várom a második félidőt, azt a percet, amikor Paul Breitner mellől kapura lövök. Mindig reménykedem, hogy a kapufáról ezúttal a kapuba pattan a labda – sajnos minden esetben azt látom, hogy annak a nyavalyás Sepp Maiernek a kezébe perdül!”
Abonyi (szemben középen) a melbourne-i magyaroknál kezdett, a sydney-ieknél folytatta, majd ugyanitt a horvátok sztárja lett Chile ellen (június 22., Nyugat-Berlin) viszont részese volt Ausztrália első vb-pontjának megszerzésében (0–0). Ezzel az egy ponttal a csapat csoportnegyedikként zárt és kiesett. Arra a felvetésre, ki volt a legjobb, akivel szembe került, vajon Franz Beckenbauer-e, így reagált: „Ugyan már!
Pelé! Beckenbauer csodálatosan futballozott, de abból a német csapatból Wolfgang Overathot például többre tartottam, ezért is cseréltem vele mezt. Beckenbauer királyként, nyugodtan éldegélt hátul, mert az Overathhoz hasonló fickók a keze alá dolgoztak.” Noha a vb-n Abonyi nem talált a kapuba, büszke lehet a válogatottban elért 25 góljára, John Kosmina ért el ennyit egy évtizeddel később, ezzel holtversenyben állnak góllista ötödik helyén.
Utolsó meccsét a legjobbak között 1977-ben játszotta, és bekerült az évtized (1971–1980) csapatába. Amikor arról kérdezték, Magyarországon is válogatott lehetett volna, azt válaszolta: „Nem vennék rá mérget, de fociztam volna, efelől nincs kétségem. Kétévesen szerelmes lettem a labdába. Annyira szegények voltunk, hogy nem is volt más játékom.
Rongyból kötözte az Bioreportsám.” Más kérdés, hogy volt egy nem éppen szerencsés kijelentése – bár volt benne igazság – a magyar játékfelfogásról: „A foci tudás és akarat kérdése. A tudással, legalábbis régen, nem volt gond. Az akarattal annál több. Nem szeretünk futni, utálunk harcolni, és még türelmetlenek is vagyunk. Ebben a vonatkozásban a szerb és a magyar rokonsága megkérdőjelezhetetlen. 1986-ban szakkommentátor voltam az egyik ausztrál televíziónál.
A magyar–szovjet mérkőzés előtt azt mondtam, a magyar csapat gyorsan kap két gólt, aztán összeomlik, mert a magyar nem összetartó fajta.” Egy szurkolói szavazás szerint beválogatták minden idők legjobb ausztrál együttesébe, mellette Marc Viduka volt a másik ék. Ezt némileg közönyösen kommentálta: „Ez is egy vélemény. Ha benne vagyok jó, ha nem, nem.” S hogy mire a legbüszkébb?
More Read
„Az 1974-es világbajnokságon én voltam az egyetlen magyar labdarúgó. Ebbe beleborzongok – és talán igaz is.”
A játékos 1988-ban a nyüzsgő Sydney-ből Coffs Harbourba költözött, itt érte a halál 2023. július 6-án 76 éves korában. Honfitársaink adták a minőséget Az ausztrál labdarúgásban meghatározó szerepet játszott két magyar gyökerű klub, az egyaránt 1957-ben alapított Melbourne Hungaria SC és a sydney-i St. George Budapest. Mindkettő a második világháború és az 1956-os forradalom után emigráló magyarok meghatározó közösségeként működött. Abonyi Attila játékosként mindkettőben pályára lépett, szakvezetőként az utóbbiban dolgozott.
A vajdasági származású Árok Ferenc edzőként szerzett magának (és a magyar futballnak) hírnevet az ötödik kontinensen. Több klubcsapat mellett irányította a válogatottat (1983–1989), Ausztrália vele jutott ki az 1988-as szöuli olimpiára, amelyen a későbbi aranyérmes Szovjetunióval szemben esett ki. A sportág népszerűségének megkerülhetetlen alakja a pápai születésű Les Murray (Ürge László), aki 1971 és 2014 között a sportág legnépszerűbb tévés személyiségeként tevékenykedett, számos könyvet írt. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni Puskás Ferencet, aki a Panhellenic Melbourne (1988–1991) együttesével ausztrál bajnoki címig (1991) és Ausztrál Kupa-győzelemig (1990) jutott.
